Egy élet voltam
Egy élet voltam,
Mi korán a hamu martaléka lett,
Egy élet voltam,
Aki azokért akiket szeretett,
Bármit feláldozott, és csakis tett.
Eltemetve az elmúlással mindenkit,
Akit valaha szerettem, hiányuk emlékeztett,
Sosem lehetek már értékes senkinek.
Egy élet voltam,
Aki szűnni nem akaró kitartással tett,
Ha hagyták szebbet,jobbat alkossak,
Akkor mentem és tettem szüntelen.
Egy élet voltam,
Akit hamis, barátnak, családnak mondott
Elnyomó kapzsi emberek kisemmiztek.
Egy élet voltam, akit térdre kényszeritettek,
S a sarokba küldtek,mert szeretni tud.
Egy élet voltam,ki megtalálta a valódi szerelmet,
Szìve megnyugvást lelt az egyetlen férfi mellett.
Úgy szeretem most is,ahogy senki nem fogja,
Oly varázslatos számomra,mint az első pillanatba.
Egy élet voltam, de eldobta szīvem és lelkem,
Egy másik miatt, ki még élvezte is bánthat.
Egy élet voltam,mely most a lassú enyészeté,
Nincs szìn, fény és remény, nincs szeretet már,
Csakis a fájdalom,mit sìrig tartó teherként cipel,
Hű a testem, lelkem szìvem az egyetlen férfihez.
Értéktelenné tette életem döntése mindenki
szemébe.
Értéktelennê vált életem és nem vagyok
Képes őt gyűlölni sem soha,mert szeretem.
Úgy szeretem az utolsó szìvdobbanásig, mint senki
Nem lesz képes, de Ő mindenről két másik miatt
tudmást sem vesz.
Egy élet voltam, de arról milyen pusztìtást
végeztek, azzal amit tetteik által elértek
egyszerűen elfeledkeztek.
Ameddig jó voltam eszköznek használtak, majd
Jellemtelenül átléptek céljuk elérésével mindezen,
Kegyetlen kìnzás nem törődni tettükkel.
Úgy eldobni, hogy azért jobb már bárki, mert
Bennem csakis a szeretet lakozik, de pusztulásom
Oly mértékű nélküle, mit a mardosó hiánya táplál,
Ami ellen már tenni sincs erőm,
Csak a halál ölelését vágyom.
Egy élet voltam,mi annak lett értéktelen,
Aki meg tudta ezt tenni kizárólag,
Egy élet voltam,aki csak adott,
De el sosem vett semmit,
Egy élet voltam, akit megtörtek,
Egy élet voltam aki csak szeret,
Egy élet, aki már nem kell az egyetlennek...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése